18.fejezet :) ~régi barát..

Egy hét telt el a szakításunk óta. Én még mindig szörnyen éreztem magam. És folyton az járt az eszembe, Niall vajon gondol rám? Úgyan olyan rosszul lehet mint én? De nem gyötörtem magamat sokáig lementem inkább a konyhába valamit enni.

-Szia kislányom.-köszöntött apa.

-Szia apa.-próbáltam úgy tűnni mintha minden rendben lenne.

-Figylej.. én tudom hogy ez most nehéz meg minden neked, de arra gondoltam hogy elmehetnél vásárolni a barátnőiddel akár.-szólt majd átnyújtott egy csomó pénzt.

-Ez most komoly?-kérdeztem a pénz láttán.

-Ha ettől jobban érzed magad.-mosolygott apa majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Rendben.-válaszoltam egyhangúan.

-Na és melyik barátnőddel mész?-kérdezte

-Szerintem egyedül megyek.Hiszen tudod hogy szeretek egyedül lenni.-próbáltam mosolyogni majd elköszöntem aputól , és elindultam a buszmegállóhoz.

Mikor beértem a Harrodsba direkt ki akartam hagyni az első kisebb butikot ahol Niallel találkoztam. De a kirakatban megakadt a szemem egy csipkés felsőn.

-Huuh oké. Gyorsan bemegyek, felpróbálom és  ha jól áll megveszem. Minden rendben lesz-gondoltam és próbáltam közben nem Niallre gondolni.

Mikor bementem gyorsan lekaptam a fogasról a ruhát és szaladtam az öltőzöbe. Felpróbáltam és megnéztem magamat a tükörbe.

-Hát ezért kár volt bejönni.-mondtam magamba majd megfordultam és megnéztem magamat hátulról is. Nem állt jól nekem ,túlságosan is lógott rajtam. Visszamentem felvettem a régi polómat majd éppen visszafelé tartottam amikor megláttam az egyik polcon, egy rózsaszín rózsás gatyát. A gatyához hozzá volt csatolva , egy ujjatlan is. Bementem tehát újra a próbafülkébe és gyorsan felvettem.Mivel abban a boltban csak a próbalfülkén kívül volt tükör ezért kénytelen voltam kimenni,hogy megnézzem magam.

-Hmm, egész jól áll.-gondoltam majd ismét átöltöztem és siettem a pénztárhoz, amikor valaki "megint " hátulról belém ütközött.

-wwooow.-ilyedt meg.-Öhm bocsánat.-fordult meg gyorsan.

-Semmi baj.-néztem fel én is.

-Lisa?! -kiabálta el magát.

-Harry?! -lepődtem meg én is. -Szia. -köszöntem.

-Hogy vagy? Elég régen beszéltünk már.-mondta.

-Öh ja igen..elég rég. Köszi megvagyok és te?-kérdeztem.

-Remekül, főleg most hogy látlak is.-mosolygott. Én pedig visszamosolyogtam.

-Esetleg haza vihetlek?-kérdezte. -Hiszen kocsival vagyok és addig sem kéne a buszra várnod.-mondta végül.

És EKKOR előtörtek bennem a régi emlékek mikor Niallel itt futottunk össze.És ő is úgyan ezt kérdezte tőlem.Tükrös szemmel néztem a semmibe magam elé.

-Lisa? Jól vagy?-aggódott Harry.

És ennek a kérdésnek hallatán ismét előtört még egy emlék amikor Niallel a repülőn ültünk és ő úgyan ezt kérdezte tőlem.

-Neee!-mondtam hirtelen.-Kérlek ne kérdezz ilyeneket Harry!-kiabáltam rá majd elfutottam előle.De ő utánam futott.

-Lisa. Állj már meg! Héj!-állított meg majd elém lépett.

-Most haza kell mennem.-szóltam oda de nem mertem a szemébe nézni mert akkor látja hogy sírok.

-Ne menj haza.-kérte. -Hiszen még csak most találkoztunk ismét. És ki tudja , hogy mikor látlak viszont.-nézett rám szomorúan.Pár percig néma csendben álltunk egymás előtt.

-Mi volt ez?-törte meg a csendet Harry.

-Bocsi, sajnálom, tényleg! De ezek a kérdések mind Niallre emlékeztetnek.-kezdtem majd a szemébe néztem.

-Jaj, istenem. Ne sírj kérlek.-kérlelte. - Gyere ide.- húzott magához majd megölelt.

-Nem lesz semmi baj.-suttogta,

-Már az is elég nagy baj, hogy azt hittem hogy jól vagyok és eljöttem ide.-szipogtam.

-Dehogy baj! Hidd el ez erősebbé tesz.-emelte fel az államat gyengéden.

-Most pedig gyere.Visszamegyünk és megvesszük azt a ruhát.-mondta majd letörölte a könnyeimet.

-Rendben.-válaszoltam mosolyogva.

-És ha gondolod megint tarthatunk egy Lisa,Harry napot. Addig is kikapcsolodsz és nem maradsz egyedül.-ajánlotta fel. Amire nem tudtam volna nemet mondani. :)