11. fejezet :) ~Niall szülei..

-Lisa, jól vagy?-kérdezte Niall aggódva majd megfogta a homlokomat.

-Igen,persze csak a repülő út a költözésünkre emlékeztet és tudod hogy milyen rossz volt otthagyni Los Angelest.-választottam.

-Jaa.értem ,nem félsz?-kérdezte majd megszorította a kezem.-mert ha gondolod ide bújhatsz.

-Azt hiszed hogy kerüllek?-kérdeztem nevetve.

-Nem, dehogy..csak..-mondta Niall.

-Niaaall én amúgy is hozzád bújnék-bújtam oda hozzá ő pedig csak mosolygott és betakart a pulcsijával.

Fél óra alatt a repülő leszállt Írországba.

-Lisa? Ébren vagy?-kérdezte Niall majd egy kicsit megrázott.

-Neem.-válaszoltam fáradtan.

-Akkor jó , mert öt perc múlva leszáll a gép-nevetett Niall.

-Akkor majd ébressz fel öt perc múlva.-szóltam neki vissza.

-Ahogy gondolod.-simogatta meg a hajam Niall.

Mikor a gép leszállt, és mi is lehoztuk a bőröndöket , Niall elmosolyodott.

-Mit mosolyogsz ennyire?-kérdeztem

-Semmi, csak annyira örülök hogy bemutathatlak a szüleimnek.-mosolygott tovább.

Én is mosolyogtam.

-Menj előre,én addig megcsörgetem anyát ,hogy épségben ideértünk-mondta Niall majd én előre mentem.

-Jajj bocsánat.-ütközött belém egy férfi, aki felborította a bőröndöket.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá majd segítettem neki felállítani a bőröndjeinket.

-Szia apaaa!-hallottam távolabbról Niall hangját.Aki az előttem lévő férfinak integetett.

-Apa?-kérdeztem majd kérdőn néztem a férfira.

Niall odajött hozzánk majd megölelte az apját.(az előttem lévő férfit)

-Rég láttalak fiam.-mondta Mr.Horan

-Én is téged.-válaszolta Niall.

-Nos és merre van az a gyönyörű barátnőd akiről beszéltél? -nézett körbe Niall apja.

-Itt van apa.-mutattot rám Niall röhögve majd átölelt.

-Óóóó.Öö szia ismét.-röhögött Niall apukája majd felém nyújtotta a kezét.

-Ismét?-nézzett rám kérdően Niall.

-Ja azt úgy értettem hogy az előbb már összefutottunk szó szerint-nevetett Mr. Horan

-Üdvözlöm, Mr.Horan, nagyon örülök hogy megismerhetem.-néztem rá mosolyogva.

-Én is , én is -mosolygott vissza Mr.Horan.

-Na akkor indulunk haza?-szólt közbe Niall.

-Igen, persze.Gyertek a kocsi a parkolóban van.-szólt Niall apja azzal megfogott egy bőröndött.

Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk Niall szülei házához.Mikor odaértünk

a házhoz és kiszálltunk a kocsiből Niall anyukája szaladt ki az ajtón.

-Niall! Niall! Jaj annyira örülök hogy ismét látlak  annyira hiányoztál már kicsim.-fakadt sírva Mrs.Horan majd gyorsan megölelte és megpuszilgatta a fiát .

-Anyaaa..megígérted.-nyávogott Niall.Majd rámnézett és forgatta a szemeit.Én meg csak nevettem.

-Jó..igaz. Nos-fordult hozzám Mrs.Horan.-Örülök hogy megismerhetlek.Nagyon örülök hogy van egy olyan lány aki ugyan annyira szereti őt mint mi.-mosolygott rám Niall anyukája majd megölelt engem is.

-Én is örülök hogy megismerhetem Mrs.Horan.Csodálatos fiúk van.-mosolyodtam el majd Niallre néztem aki szintén mosolygott.

-Óóó,már is megkedveltelek.-nevetett Mrs.Horan.

-Na gyertek ne ácsorogjunk itt kinn egész nap.-mosolyodott el Mr.Horan azzal bevezetett minket a házba.

-Remélem éhesek vagytok.-kérdezte Mrs.Horan

-Igen anya, úgy is ebéd idő van. Én nekem meg kilyukad a gyomrom az éhségtől.-nevetett Niall.

-Ki gondolta volna?-nevetett Mr.Horan is.

-Rendben, akkor menjetek fel kipakolni aztán egy fél óra múlva gyertek le enni.-válaszolta Mrs.Horan

Niall felvezetett a lépcsőn és kinyitott előttem egy ajtót.

-Hát...ez itt a régi szobám.-mondta

-Magyarul a gyerekkori szobád?-nevettem.

-Valahogy úgy ja.-nevetett velem.

-Nagyon rendesek a szüleid Niall.-mondtam.

-Hát ja..főleg amikor ilyen szeretet hiányuk van mint az előbb anyunak...-szólt Niall.

-Niall..már nem azért mondom..de te ugyan olyan vagy.-nevettem.

-Na kösz.Most leromboltad az egomat.-mosolygot, majd ott hagyta a bőröndjeit és odajött hozzám.

-Ami nem volt?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.Majd Niall megcsókolt.

-Niall,Lisa! Gyertek enni!-kiabálta fel az emeletre Mrs.Horan.

-Khm..ha ugyan olyan vagyok mint anya akkor..én is a legrosszabb pillanatban szólok?-hagyta abba Niall a csókolást majd kérdezte.

-Hát reméljük hogy nem.-mosolyogtam-mondjuk ha neked a kajálás nem fontos.-nevettem.

-Hát nálad nem fontosabb.-nevetett velem.Majd ismét megcsókolt.

*Este (Írországban)

-Igen, jó..rendben szia anya.Majd holnap találkozunk.Jó!!!!!-mondtam a telefonba majd leraktam.

-Úgy tűnik a szüleid aggódnak érted.-állapította meg Niall.

-Pedig, tudják hogy holnap megyünk haza...-mondtam majd forgattam a szemeimet.

-Nincs olyan ember akinek a szülei ne aggódnának Lisa.-ült le mellém Niall.

-Na látod , ebben teljesen egyet értek.-fordultam Niall felé aki a nyakamat csókolgatta.Abban a pillanatban Mr.Horan lépett be az ajtón.

-Hát, mi most lefekszünk aludni, majd holnap reggel találkozunk.Jóéjt.-mondta majd becsukta az ajtót.

-Jóéjt.-mondtam én is.-Hallod Niall, nem kéne nekünk is korán lefeküdni?-kérdeztem.-Hiszen holnap nagyon korán megy a gép.-közöltem Niallel.

-De,igazad van.-válaszolta, majd lefektetett az ágyba és csókolgatta tovább a nyakamat.Aztán a számhoz ért.Mélyen csókoloztunk amikor, hirtelen Niall felugrott felőlem és levetette magáról a polóját.Utána vissza feküdt fölém és elkezdte lehúzni rólam is a polómat.Közben a vállamat csókolgatta.

-Niall, ezt most ne..-mondtam lassan.

-De, miért?-nézett fölém.

-Ez még túl korai.-ültem fel, Niallt félrelökve magamtól.

-Rendben.-szólt Niall.Próbált mosolyogni, de éreztem hogy fáj neki.

Visszafeküdtem az ágyba.Már éppen félálomba voltam amikor Niall megszólalt.

-De azért még ide bújsz hozzám nem?-kérdezte csalódottan.

-Hát persze.-mosolyodtam el majd odabújtam a karjai közé és megpusziltam a mellkasát.

-Ne haragudj.-szóltam.

-Semmi baj, megértem.-válaszolt vissza, majd elaludtunk.

Másnap reggel már csomagoltuk össze a bőröndöket.Gyorsan megreggeliztünk és indultunk kifelé az ajtón.

-Lisa,örültem hogy találkoztunk.Remélem ,hogy még sokszor látlak itt.-mondta mosollyal az arcán Mrs.Horan.

-Én is örültem.-válaszoltam vissza mosolyogva.-Viszlát!

-Szia anya!-szólt oda Niall is.

-Szia kicsim.Majd hívj.-válaszoltam Mrs.Horan.

-Mindenkéépen.-mosolygott Niall.

Mr.Horan vitt ki minket a reptérre.Tőle is elbúcsuztunk.

-Vigyázzatok magatokra és egymásra a közel jövőben.-mondta.

-Meg lesz!-válaszoltunk majd felszálltunk a gépre.